A Jékely család egykori – Sóhátra néző – kertje - Parajd
Forma van a versem egyszerű sorában: ötvös volt az ősöm Brassó városában. Kalapácsolt, vésett kohó-szikra mellett, ezüst ampolnákat, úrvacsora-kelyhet. (…)
Mégis csal az üllő, mindig csalt a forma, tiszteltem a strófát, mintha érce volna. Míves műhelyemben kohótüzet raktam, salaktól az ércét tűzzel tisztogattam.
(…)
„… Mitikus terület volt ez gyermeklábam számára, katlana zárt birodalom, ahol titoktermő a föld, s különös illatú a virág, s beszédesebb a patakok suttogása. Ma is tisztán érzem: képzeletem legelső sugallatait Rapsonné erdejének és várának köszönhetem…” (Áprily Lajos)
Rapsonné erdeje
A Görgényi-havasokhoz tartozó keskeny völgy fölött, Parajdtól a Gyergyó felé vezető út 5. kilométeréhez közel emelkedik a legendás Rapsonné vára, melynek közelsége a gyermek Áprily lelkében a mondavilág megelevenedését idézte elő: a várromokból kinövő kastély úrnője táltos lovon, gyémántbatáron ragadta magával. Ez a gyermekkori álom végigkísérte a költőt egész életében. Tovább….
„Újra hallgatlak, gyönyörű Küküllő…”
Újra hallgatlak, gyönyörű Küküllő, gyermekéveim suhanó zenéje.
Meg ne lásd árnyékom, a bús kísérőt:
ötvenöt évem.
(Áprily Lajos: Ének a Küküllőhöz)
Ember voltam, remegő daloló
Brassóban született.
Parajdon élte gyermekkora legfogékonyabb éveit, amelyek egy életre szóló természet-élménnyel ajándékozták meg. Aztán jöttek még életének újabb állomásai: Kolozsvár, Nagyenyed, majd újra Kolozsvár, végül Budapest s öregkori menekülésül: a Duna-kanyar. Az élmény lényegén azonban alig változtatott az, hogy annak forrása a titkokat rejtő Kisküküllő-menti táj után az élethajszában apja nyomában megjárt Galbina, a Bihari havasok, az enyedi fiatal tanárként, „a diákvándorlás lelkes apostolaként” végigkirándult Erdélyi Érchegység (a Csáklyakő, a Pilis, a Székelykő, a Detonáta, a Remetei sziklaszoros), vagy élete utolsó szakaszában Szentgyörgypuszta volt-e. Tovább….
A falu végén
A Szabadi-patak völgyében kialakult kis település Marosvásárhelytől északra fekszik. A falu őslakói szabad székelyek voltak, neve is ennek a ténynek köszönhető. 1495-ben szerepelt először az okiratokban, ahol Zabad néven említették. Az 1567. évi regestrumban Zabadh néven, 8 kapuval szerepelt. 1582-ben Zabadnak írták egy székely lófőbirtok adományozását igazoló oklevélben. 1603-ban már Szabad névalakban fordult elő. Tovább….
Látkép
A Székely-Mezőséghez tartozó falu területének felszíne jellegzetes mezőségi dombvidék, széles dombhátakkal és lankás lejtőikkel. A Székelykövesd határából eredő Nagy- (egykor Gúnya) patak átfolyik Harcón, majd Mezőpaniton, s itt még felveszi a mellékvölgyek kisebb patakjait. E patakok vizét nyáron öntözésre használják.
A szép fekvésű, erdők koszorúzta települést keletről a Lyuk-tető csúcsa, nyugatról az Agyagos övezi. Ez utóbbi területének egyik része a Borsfű. Nevét a borsfa bokrokról kapta: a hagyomány szerint egy harcos hozta magával a fát Törökországból. A nagy hideg miatt a borsfa gyümölcsöt nem termett, de a fáját pipaszár készítésre használták. A falu lakói híres dohánytermelők és szarvasmarha-tenyésztők. Tovább….
A templom
A Maros-menti dombok ölén fekvő falu – méretét tekintve – a környék egyik legkisebb települése. Marosvásárhelytől északnyugatra, Mezőpanit északi szomszédságában, a községközponttól 2 km-re, a Nagy-patak völgyében fekszik.
1332-ben Hudzov néven említették először, amikor Michael nevű plébánosa két régi banálist és hét dénárt fizetett. Az 1567. évi regestrumban hét kapuval szerepelt. Egykori birtokosa a Gálfalvi család volt, akiknek udvarháza állt itt a múltban, de államosításakor lebontották. Tovább….
A református templom
A Székely-Mezőség kis faluja Marosvásárhelytől északnyugatra, a Székelykövesdi-patak mellett fekszik, Mezőpanithoz tartozik. Neve megtévesztő, ugyanis határa kőben szegény. 1451-ben jelentkezett először oklevélben Koewesd néven. Az 1567. évi regestrumban Köwesd formátumban, hét kapuval jegyezték. 1899-ig Mező-Kövesd névalakban szerepelt. Tovább….
Festett kapu
Mezőmadaras a Mezőség déli peremén alakult ki, Marosvásárhely vonzáskörébe tartozik. A Maros és a Komlód-patak között elhelyezkedő „mezőségi hegyek” és patakok, illetve tavak környezetében, keletről nyugatra elnyúlóan, a Vásáros-tető alatt húzódik.
A helység nagy kiterjedésű határát a „madarasi hegyek” (Vásáros-tető, Borjútilalmas, Büdöstó vagy Gyilkos, Akasztófa-tető, Som-tető, Határhegy vagy Czegléd-tető) uralják. Tovább….
Citera és néptánctalálkozó
A Maros megyei Mezősámsondnak az egyik különlegessége, hogy itt működik az egyetlen erdélyi citera együttes. A zenekar, mely 2007-ben ünnepelte 30. évfordulóját, a népdalénekesekkel együtt harminctagú. Sajnálatukra nincsen alkalmuk versenyezni, nincsen kivel. Az együttest Fekete Gyula matematikatanár alapította, aki 1973-ban az iskola igazgatóhelyettese és kultúrigazgató is volt. Jelenleg Fekete Gyula neje, Margit asszony vezeti az együttest. Tovább….
Templom és harangláb
A Mezőség délkeleti részén fekszik, Mezőbándtól északra. Feketelak nevét már 1316 előtt is említette oklevél. 1318–1323 között Look, 1329-ben p. Laak néven szerepelt. 1329-ben Moys fia Moys birtoka volt,de Károly Róbert király 1316ban elvette tőle és 1318-ban Omori Gál királyi jegyzőnek adta. 1329-ben a birtokot Hont Pázmány nemzetségbeli Pogány István kapta. 1332-ben Feketeluk névalakban jegyezték. Tovább….
